"Öljetek meg! Mert elveszett minden! Trianon!
Átkozott hely vagy, mint e csonka hon!
Szétszakítottátok, megaláztátok, de lelke él,
s szíve dobog, s csonkán is tőle mindenki fél!
A nemzet szívébe egy kés hatolt addig ameddig ért,
s a faragott képű székely ajkáról kiszállt a szó: MIÉRT?
Még egyszer visszanézett, utoljára rátekintett a bércekre.
Dús pedert bajszáról legurult a könnye az ezeréves ősi földre.
Hazánkkal együtt összetört szíve, imája eképp szólt a mennybe:
Uram segíts! Ne hagy el minket! Ne hagyd el árva magyar néped!
Hát nem is küzdhetünk? Szóval ez lett hát a végső, kegyetlen ítéletünk…
Hazám, a véremet, a véremet adtam érted, de látom hiába minden már.
ITT, ehelyt hol apáim vére folyt, húzódik a gyász, az új határ!
Élhetünk-e hát könnyek közepette, végül mindent elfeledve,
midőn az ellenség boldog rajtunk nevetve?
NEM…! NEM, NEM SOHA! Soha, de Soha!

Mert megalázva népünket boldognak nem láthatom,
s ameddig az ÚR éltet, én ezt el nem fogadhatom!"

Fazekas Zoltán

(16 éves, marosvásárhelyi születésű tanuló)

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak,
mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni,
mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.
A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás.
Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség.
A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

Mohamed Ali